1 év

Épp egy teljes év telt el az utolsó bejegyzésemig, és egy éve, hogy a Libri és Bookline marketing osztályán dolgozom. Mivel itthon betegeskedem már lassan 1 hete, kapok az alkalmon, és összefoglalom mennyi mindent adott nekem ez az időszak.

 Túl vagyok egy könyvfesztiválon, könyvheten, tavaszi - és karácsonyi kampányon, ami körül hónapokon keresztül zajlott a munka, és megtapasztaltam, hogy a marketing a gyakorlatban olykor kellően stresszes, pörgős és változatos tud lenni. Jellemzőek a szűk határidők, olykor a feszített tempó, de a végeredmény kicsengése mindig elégedett érzéssel tölt el, és ha a munkámról kérdeznek, szinte órákig képes vagyok róla beszélni, mert szeretem, és úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb. Sosincs 2 egyforma nap, mindig új kihívások érnek. De nem ment minden ilyen flottul a legelejétől..  elég nehezen szoktam meg a fél 6- 6 órás végzést, mert estére alig marad idő bármire is, de már jobban kezelem ezt az időbeosztást, mint az elején. A határidők miatt gyakori, hogy 6-ig nem végzünk a munkával, ez főként a kampányidőszakokra vonatkozik..  szeptember, és október volt a legnehezebb, akkor többször előfordult, hogy 8-9 körül értem haza. 

Feladataim leginkább operatívak: marketing riportok/prezentációk készítése, számlavezetés, minden ami merchandesign termékhez kapcsolódik (árajánlat, minta, megrendelés), partnerekkel való kapcsolattartás, támogatói felajánlások, könyvajánlók összeállítása, könyves magazin háttérmunkák, promóciós termék bevételezése, plusz projekt jellegű megbízások jelentik. 

 Ezzel kapcsolatban a munkahelyi örömöket és sikereket általában snapchat-el archiválom, így a továbbiakban a beszédes képekre bízom a beszámolót.

Pályakezdői "utazásom"

Hosszú, és kimerítő időszakon vagyok túl. Június 23-án külön dicsérettel sikeresen záróvizsgáztam. Jó volt magam után tudni a tanulmányokat, és szabadságot érezni, hogy nem leszek már sulihoz kötve, de egyben sajnáltam is, hogy véget ér életem eddigi legszebb időszaka, mert főiskolásnak lenni jó bulit volt, pláne hogy 3 barátnőmmel lakhattam együtt. Az úgymond "utolsó" önfeledt nyaramat kihasználtam, és szeptembertől határoztam el magam a munkához.. amikor magam is szembesülhettem azzal, hogy pályakezdőként felköthetem a gatyámat, hogy legyen egy tisztességes, stabil munkahelyem. Nem tudom megszámolni hány állásinterjún voltam, IQ tesztek, tesztfeladatok...megérne egy külön bejegyzést. 

 Szóval szeptemberben elhatároztam, hogy amíg nincs szakmai munkám, addig bármi jó lesz.. így jött a lehetőség, hogy kipróbáltam magam egy biókávézóban, amit nagyon élveztem, azóta is kellemesen emlékszem vissza a 2 napra, viszont már a legelején tudtam, hogy belekóstolásnál nem lesz több, ennyivel nem érem be. Úgyhogy továbbmentem egy call centeres helyre, ahol HR-en dolgoztam 2 hetet.. nagyon egy mocskos cég volt, megvezetések, a körülmények, még szerencse, hogy a fizetésemet megkaptam. Szeptemberben ezenkívül dolgoztam a nemzeti vágtán panyolai pultban, majd a főzdefeszten debütált a Zirci sör, ahol besegítettem a promózásban. Ez a 2 hétvége kizökkentett a szomorúságból :)

   

 Miközben a HR-en dolgoztam, már a következő munkahelyemre készültem, így a pénteki felmondásom után már másnap, szombaton kezdtem a Széchényi fürdő vip részében, a pálmaházban. Ez az angol nyelv miatt volt kihívás, mert csak külföldi vendégek jöttek ide, de 2 hónap alatt sokat tudtam tanulni.

 A hely gyönyörű volt, a csapat tele fiatalokkal, és szerettem a gyümölcsbárban lenni.. vajon miért :) Amíg itt dolgoztam, szinte semmire nem volt időm, mert mindig 10 óráztunk, és hétvégéken volt leginkább a hangsúly.. ebben az időszakban egyáltalán nem tudtam hazamenni. (Közben költöztem, jogsit csináltam) Úgyhogy nem nyugodtan bele a helyzetbe, és továbbra is álláshirdetéseket bújtam esténként...

És november végén eljött az az idő, amikor egyszerre 2 szakmai lehetőség állt előttem. Az egyik ráadásul a mackó sajtnál kereskedelmi asszisztensi pozíció volt. Már azt is sikernek éreztem, hogy továbbjutottam a 2. körre, de végül nem engem választottak, így kerültem egy kisebb vállalkozáshoz marketingesnek. 3 hónap után végre sikerült szakmai munkakört betölteni, és újra egyik napról a másikra, újult erővel váltottam.

 Lelkesen indultam a kihívásoknak, és bennem volt a bizonyítási vágy.. de ekkor szembesülnöm kellett azzal, hogy olyan főnököt "kaptam" aki semmivel sem elégedett, és egy pozitív szava nem volt a dolgozóihoz,  és mint kiderült előttem volt 3 lány, akik 1 hétnél sem bírták tovább a tulajdonos stílusát. Hát, én tűrtem, de nagyon kimerültem lelkileg.. munkába menet/jövet az embereket nézegetve azon tűnődtem, hogy ők vajon szerethetik e a munkájukat. Boldogok lehetnek e, mert én nem voltam. Holtpontra kerültem, amikor a munkanapokat nem megéltem, hanem túléltem. De nem adtam fel, mert Zolika, a szüleim és a barátok erőt adtak nekem. Igyekeztem mindig pozitívan hozzáállni, és egy küldetésnek felfogni. És, ekkor jött az újabb remény!! Decemberben megláttam, hogy a bookline-hoz marketingest keresnek, amire úgy felcsillant a szemem, hogy azonnal elküldtem a jelentkezésem..  Aztán januárban besegítettem a Librinek egy mozis promócióban, és szóba került az üresedés, így behívtak az állásinterjúra, amit nagyon pozitívnak éreztem. 

Mondták, hogy 1-másfél hét múlva értesítenek a válasszal, szóval majd' két héten keresztül ezzel keltem és feküdtem. Ennyire még sosem vártam telefonhívást.. és most csütörtökön végre megcsörrent, amire azonnal felpattantam, és az izgalomtól remegő kezemmel felvettem, amire a hr-es lány, annyit mondott, hogy a marketing igazgató engem akar, szóval szeretnék, ha odamennék dolgozni, és mikor tudok kezdeni?! Olyan boldogság, melegség öntötte el a szívemet, hogy ennyire jobban nem is lehet egy munkának örülni :) Nagyon örülök, hogy visszamehetek a librishopline marketing osztályára, végre beért a szenvedésem, és a próbálkozások gyümölcse. Így utólag már tudom, hogy az élet azért nem adta könnyen ezt a lehetőséget, mert ezt az utat végig kellett járnom. Megtapasztalhattam hogy milyen pénzkereseti lehetőségek vannak, és így jobban megbecsülöm a helyem. Jelenleg már látom az okok miértjét, és a sorsszerű lépéseket. Valamint bebizonyítottam magamnak, hogy megállom a helyem, kitartottam a saját elhatározottságom mellett, és próbáltam mindig pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Nagyon sokat tanultam ebből az időszakból! És nagyon köszönöm Zolikának, hogy tartotta bennem a lelket, mindvégig mellettem volt. 

Minimundus, Klagenfurt

Május 25-én Ausztriába mentünk kirándulni, ami tökéletes alkalom volt arra, hogy egy kicsit lazítsunk a 3 hónapos gyakorlatom, és a projektmunkám leadása után. A szervezett utat még márciusban foglaltuk a bónuszbrigádon, és a kirándulás napján reggel 5-kor indultunk a Hősök teréről, majd dél körül érkeztünk meg az első állomásunkra, a Minimundushoz. A busz az eddigi legjobb volt, az ausztriai kilátásokról nem is beszélve.. imádom a hegyes, völgyes utakat. :)

Szóval a Minimundusban gyönyörű környezetben nézhettük meg a világ csodáinak kicsinyített mását. Mire körbeértünk, el is fáradtunk. 

Látványos volt, de minket nem kötött le két és fél órán keresztül, szóval már vártuk a következő állomásunkat, a Klagenfurti kilátót.

Amikor odaértünk, választani lehetett hogy lifttel vagy lépcsővel megyünk fel.. és mi bevállaltuk a lépcsőt fel is, le is, Zolika leküzdötte a tériszonyát :) Itt viszont sajnáltuk, hogy csak 1 óránk volt az egészre, szóval sietősen néztünk körbe, és próbáltunk betelni a látvánnyal. 

A kilátó után pedig lementünk a Wörthi-tóhoz, és elnéztünk a félszigeten elhelyezkedő templomhoz, ahol szintén 1 óránk volt, sétálgatni, majd olyan 5-6 körül hazaindultunk.. és éjfél körül érkeztünk meg. 

Összességében megérte elmenni, bár kicsit sietősnek éreztük.. jó lett volna még maradni :)

Könyvfesztivál, Sajtótájékoztató, Záródolgozat

Már 2 hete, hogy végeztem a gyakorlatommal, és az utóbbi bejegyzésem óta, a gyakorlatom 2. felében újabb élményekkel és tapasztalatokkal gyarapodtam. Hál Istennek, a ceruza projektet sikerült önállóan kiviteleznem.. nagyon sok tervezgetés után kifogytunk az időből, és kb 10 nap alatt szereztük be az 5 ezer logózott ceruzát. Életem sikerélményének éreztem, amikor áprilisban, könyvfesztivál előtt 1 nappal megérkeztek, és magam mutathattam körbe a kollégáknak. A ceruzákat másnap már magam osztogattam a könyvfesztiválon, ami remek alkalom volt arra, hogy megismerjem a kiadói oldalon dolgozókat, valamint felmérjem a fogyasztók véleményét az új arculattal kapcsolatban.. egy biztos, aminek én a legjobban örültem, hogy a ceruzának nagy sikere volt :)

A könyvfesztivál 4 napos esemény volt, de én csak 2 napot dolgoztam. Ez a könyvszeretők fesztiválja, mivel az érdeklődők megtalálhatták az összes magyar kiadót, magyar és nemzetközi írók dedikáltak, családi programokkal megfűszerezve egy tökéletes kulturális hétvégét varázsoltak a főváros szívébe. Számomra viszont kimerítő hétvége volt, mivel nem számítottam rá, hogy ilyen sikeres esemény lesz, és ennyi ember szereti a könyveket. A képek a fesztivál első napján, csütörtökön készültek, amikor leginkább csak riporterek, és újságírók nézelődtek.. másnap amikor munkába mentem, a munkatársaim meg is jegyezték, hogy benne voltam az m1-es híradóban :)  

Következő nagyobb esemény, a májusban megtartott arculatváltással kapcsolatos sajtótájékoztató volt, amit a Mammutban tartottak meg. Már kora reggel izgatottan készülődtünk, majd az újságírók érkezése után sor került a reggeli előadásra.

Az előadás során süteményeket, kávét szolgáltunk fel az újságíróknak, a végén pedig ajándékokkal köszöntük meg részvételüket. 

Ez volt az utolsó napom a gyakorlatból.. épp mire új irodába kerültünk, és saját helyem lett, nekem búcsúznom kellett. Viszont nagyon jól esett, hogy mindenki úgy köszönt el, hogy még találkozunk, ezért igencsak biztató volt így távozni. Aztán még kitudja mi lesz a továbbiakban, én jeleztem, hogy júliustól készen állok, de biztosban még nem maradtunk, ezért kicsit aggódok is, de a remény hal meg utoljára!

2-3 hét alatt sikerült behoznom a záródolgozatomat is, így múlthéten végeztem vele. Kicsit megszenvedtem vele, mert nehéz volt úgy leülni, hogy a lakótársaim folyton hívtak magukkal lazítani.. de összehoztam, és nagyon jóó érzéés volt a kezemben tartani. :)) 

Már csak egy prezentáció és szóbeli vizsga van hátra, és nem olyan sokára a kezemben tarthatom a szakmámat, amivel lezárul életemnek egy szép része. 

Szerzemények, apró örömök

Télen szépen apránként beszereztem a futáshoz szükséges ruhákat, kiegészítőket.. ezzel is motiválva magam a mozgásra. Úgy tűnik összejött, mert mióta napsütéses hétvégék vannak, és nem mozizok hétvégente.. mindig jut idő a margit szigeti futásra. Már oda-vissza is egyre többet tudok lefutni, így a 7 km már összejön megállás nélkül, és ez nagyon motivál. Cél a heti 1 alkalmat 2-re bővíteni.

A várva várt jó idővel végre előkerültek a tavaszi kedvencek. Az idei szezont biztos a sliponok fogják uralni, mivel alig jött meg a tavasz, a boltokban már készlethiányok vannak, és a fehéret én is csak a 4. üzlet után találtam meg.. ki is hatott a napomra a vásárlás adta boldogság :)

Aztán gyűlnek a Body Shop krémek is, amiket nap mint nap használok. A legtöbbet ajándékba kaptam, és az összes közül a kamillás sminklemosó tonic a kedvencem. Tél közepén elkezdtem a Biovanne vitamin kúrát, aminek már a felén túl vagyok.. és elég vegyes tapasztalataim vannak. A hajamra pozitívan, viszont a körmeimre mondhatni semlegesen hat, bár nekem alapjáraton nagyon gyenge körmeim vannak. Valaki használt már valamilyen más szépségvitamint, ami bevált?! Elég sok mindenkinek tettem fel ezt a kérdést manapság.

 Végül a kisszobám kedvenc zuga, ahonnan most is írok, és ahol a legtöbbet szenvedek a szakdolgozatommal, amivel szinte sehogy sem haladok.

Na meg a kilátás. Nagyon szeretem, hogy tetőablak van az ágyam felett.. kiskoromban sokszor vágytam erre, hogy a csillagokat nézegethessem alvás előtt.. és sokszor akaratlanul is elmerengek az égbolton, nézegetem a repülőcsíkokat, vagy a csillagok vibrálását.. ami sokszor érdekesebb, mint a tanulás. 
Sokat merengek a jövő alakulásán, és tervezésén. Úgy érzem, kicsit nehéz felnőni. Igaz, hogy mindig felelősségteljes diáknak éreztem magam, és már középiskolás koromban önállósodtam.. főiskolás korom óta folyamatosan dolgoztam suli mellett, és lassan itt állok a válaszútnál. A gyakorlatom ha nagyon sok szakmai tapasztalatra nem is, de a valós életre biztosan rávilágít. Panaszkodásra nincs okom, mert korábban írtam, hogy nagyon jó helyet találtam, rutinos marketingesekkel, kb 10 év korkülönbséggel, ami nem várt kihívásokkal jár.  A napi problémamegoldások, az emberek kétszínűsége, és sokszínűsége.. amikor a munkában felszínesen mindenkivel kijövünk, de belül mégsem találunk közös hangot egymással. Bennem szinte nyomasztó a megfelelési vágy, és a kibontakozni akarás.. de mégsem merek megnyílni, (hiába akarja Ági kihozni belőlem a vadságot) mert elbizonytalanít az emberek kétarcúsága, hogy mindig találnak hibát a másikban, és ha rossz napjuk van, akkor másnak is legyen, mert nem tudják a magánéletet elválasztani a munkával.  Így, a gyakorlati félidőnél már kezdem megismerni a "vállalati kultúrát" és bár velem mindenki kedves, mégis távolságtartást érzek.. és egy új oldalamat ismerhettem meg, ami arra késztet, hogy sokkal talpraesettebbnek kell lennem így kezdőként is.. és bizony sokan mondták, hogy ez vár rám a valós életben, ilyen egy átlagos munkalégkör. Ezek ellenére hiszem, és remélem, hogy lesz egy biztos munkám, amit szeretettel fogok csinálni, és minél hamarabb önállóan a sarkamra tudok állni, megállom a helyem a "felnőtt" életben, amivel megvalósíthatom álmaimat! :)

Szórakozás

Idén már kétszer is voltunk a Madách színházban. Először januárban megnéztük a Tanulmány a nőkről c. darabot, ami annyira tetszett nekünk, hogy Valentin nap alkalmából visszatértünk Fekete Péterre. Madách színházban nagyon jó vígjátékok vannak, profi színészek, csodálatos díszletek.. nem hiába garantált a kikapcsolódás, és köszönöm Mucinak ezt a két alkalmat. 

Ezenkívül szeptember óta sor került végre egy csajos bulira, ami nagyon jól sikerült. Szokásosan itthon cigányzenékre mulattunk, táncoltunk, énekeltünk, majd ötkertben folytattuk az éjszakát. 

Rá következő héten pedig ahogy hazaértem munkából, kitaláltuk Bettivel, hogy kihasználjuk a szabadnapját, és találkozunk. Így először elmentünk forrócsokizni, ahol bepótoltuk a lemaradásokat, aztán egy újabb spontán ötletből elmentünk bevásárolni a vacsorához, majd itthon nekiálltunk a zúzapörinek és nokedlinek. Imádtam azt az estét, mert vacsora után pedig az egészet megtetőzve összekaptuk magunkat, és elsétáltunk peaches-be, ahol olyan jókat táncoltunk, hogy a vacsit tuti ledolgoztuk :) 3 körül hazasétáltunk, másnap 9-kor pedig újult erővel, és fitten nekivágtunk a munkanapnak.

Gyakorlatomról

Február 2-án, rögtön ahogy megjöttünk Prágából, megkezdtem a gyakorlatomat a Shopline-Libri marketing osztályán, amit még sokszor a mai napig sem hiszek el. Elég bizonytalanul indult, de amikor feljött egyáltalán az ötlet, hogy 3 hónapig, napi 8 órában itt dolgozhatok... már akkor melegség és mérhetetlen remény öntötte el a szívemet, annyira jó volt már csak elképzelni is, hogy belelássak egy ilyen cég hétköznapi életébe. Aztán amikor kiderült, hogy mehetek, ezzel együtt az is, hogy a Nyugatinál van az irodaház.. szó szerint örömtáncot jártam, és felujjongtam. Nagy boldogság, izgatottság meg egy kis félelem érzésem volt. Aztán a  félelem a 2 interjú után már elmúlt, de kellő izgatottsággal indultam az első napnak. Első 3 hétben a kiadói gála est szervezésében kellett segítenem.Többek között fuvart intéztem, székeket rendeltem, vendéglistát vezettem, üléstervet készítettem, és ami a legjobb, hogy én is részt vehettem egy ilyen rendezvényen. Gyönyörű lett a dekoráció, és nagyon jó estét hozott össze Ági, a vezetőm.
Íme a dekoráció:

Az asztalok nem hagyományos módon voltak számozva, hanem számos könyvcímekkel, élő jazz zene kísérte a vacsorát, és a borkóstolást, kvíz játékot. 

Az én feladatom pedig a vendégek regisztrálása, ajándékkártyák rendszerezése és kiosztása volt. 

Itt vártam a vendégeket.

Azóta eltelt 2 hét, már médiafeladatokat, számlázást, és bolti adminisztrációt is csináltam. Fél 10-re járok dolgozni, és általában 5 körül elengednek.. 10 perc alatt pedig otthon vagyok, és nap mint nap elhatározom, hogy elkezdem a szakdolgozatomat, de még mindig nem jött meg az ihlet.

Visszatérve a gyakorlatra, és a nem mellékes kilátásra kicsit megszínezve, majd valóságban a teraszról:

 A munkatársaim amúgy kedvesek, kb 10 évvel idősebb tőlem mindenki, és kb 6-an vagyunk az irodában. Ági, a vezetőm.. (az ő szavaival élve) egy "kindertojás", de mégis sokszor úgy érzem, hogy kevés vagyok, és nem tudom kihozni magamból a maximumot. Többieket hallgatva és elnézve mindig arra jutok, hogy még van hova fejlődnöm, de elszánt vagyok, és imádkozok, hogy az életben egyszer nekem is ilyen állandó munkám legyen.

Panyolai péntekek

Nagyon elszoktam az írástól, hiszen háromszor kezdtem el a bejegyzést, mire sikerült elhatározni, hogy két nagyon jó élményt fogok megosztani veletek. Ebben a bejegyzésben először a panyolais munkáról mesélek, mert  az őszi félévben, egészen karácsonyig.. lakótársaimmal minden pénteken felváltva hostesskedtünk. Nagyon jó péntekek voltak ezek, mindig éttermekbe, pubokba, szórakozóhelyekre mentünk.. és nagyon sok különleges helyet ismerhettem meg, az italokról nem is beszélve. Norbiék (fotós, és a mellettünk álló úriember) mindig kedveskedtek nekünk valami aprósággal, csokival, vagy koktéllal.. biztosították az utazásainkat, szóval megélhettük főiskolás éveink álom munkáját. 

 Terv szerint csak decemberig tartott a kampány, de januárban újra felállítottuk a pultot egy céges rendezvényen, és a kereskedelmi kamara bálon. Itt már plakáttal bővültünk, valamint új ízzel debütált a híres pálinka, ami az estén nagy sikert aratott.

Végül ízelítő a választékból, és a személyes kedvencem: mézes-fahéjas almapálinka.

Hétvége Prágában

Ez az utazás évfordulózásnak indult, végül lakótársaink is velünk tartottak a hosszú hétvégére. Busszal mentünk, és az odafele út kevésbé volt kényelmes, de amint a szállásra értünk ez feledésbe merült. 

A szálloda nagyon szép volt, és megkaptuk a szobát, ahonnan a legszebb kilátás nyílt az utcákra. A 3 nap pedig nagyon gyorsan eltelt: Sokat sétáltunk, voltunk buszos városnézésen, és hajókázni, valamint éjszakai is bevettük a belvárost. Prágáról nagy vonalakban annyit tudnék mesélni, hogy a belvárost leszámítva számomra nem nyújtott olyan nagy látványt, talán azért, mert nem szándékosan a mi csodaszép és nagyobb fővárosunkhoz hasonlítom.. viszont  Prága előnyére vallanak a tiszta utcák, és színes épületek.. meg a sok torony, a továbbiakban pedig a képek beszéljenek helyettem.